Hiábavaló életed

Hiábavaló életed
Minden napján,
Mit élsz az ég alatt,
Orcád verítékét törlöd,
Nap mint nap,
A nap alatt.
Mire jó?

Hiabavaló életed

Kenyerét eszed,
S kerül félreeső helyre,
Öszegyűjtött kacatod
Emészti a moly,
A rozsda, meg a fene.
Mire jó?

Hiabavaló életed

Kincsét meg birtokát
Mind itthagyod.
Palotákat, várakat
Épithetsz,
Mind elporladnak.
Mire jó?

Vívhatsz ezer harcot,

Nyerhetsz akár száz háborút,
Véredet is onthatod
Dicsõ délibábért,
Ezek is mind elmúlnak.
Egykor az elemekkel
Mind felbomlanak.

Miért vagy e világon?

Mi az, ami megmarad,
Miután e világ
A nagy tûzben elolvad?
Mit találsz majd odaát,
Ami a te munkád,
És soha el nem múlik?

Téged arra rendeltek,

Hogy gyümölcsöt teremjél,
Maradandó kincset
Fel az égbe gyüjtsél,
Amit nem lophatnak el
Az éjjeli rablók,
És örökre megmarad.

Csak egyetlen lelket,

Bár egy árva lelket,
Hogyha megmenthetnél,
S életre vezetnél,
Bizony bûszkén mondhatnád,
S örömmel kiáltnád:

Nem volt hiábavaló!...

Tûz legyen

Tűz legyen, tűz,

Mely mindent elemészt,

Tarlót, kórót, cserjét,

Tövist meg bogáncsot,

És a madarak tollait,

Melyek ellopták a magot.

Tûz legyen, tûz,

Pusztító láva,

Mely megemészti,

Az útszélli köveket,

S termõföldé hamvasztja

A kérges szíveket.

Óh, de szeretném,

De mennyire szeretném,
Ha már lángra lobbanna,
Sisteregve lobogna,
S hegyeket, völgyeket,
Mind eggyé simítna.

Forró lángok mindenhol,

Dörgõ hangú, sûvítõ,
Szelíden átölelõ,
Tüzes lelket megõrzõ.
Vessük le a saruinkat,
Ha a csipkebokor szólongat.

Se jobbra, se balra

Ne térj le az útról
Se jobbra, se balra,
Nem vagy te Piroska,
S a farkas sem balga.

Fehér báránybõrben,

Köszörüli torkát,
Bégetve árasztja
A sárkánynak szavát.

S a gidák sem lehetnek

Eszetlen pulyák,
Nincsenek rejtekhelyek,
Sem faliórák.

Ne térj le az útról

Se jobbra, se balra,
Erdõ regetege
Vezet mély homályba.

Dolgod csak, nap mint nap,

Az ösvényen járni,
Lépteid biztosan,
Napvilágra vezeti.

S míg magányosan lépkedsz

A kietlen úton,
Nem vagy te egyedül,
Mert haladsz a nyomon.

Egy szem repül utánd,

Rebben fáról fára,
S egy kéz halad fölötted,
Lábadra vigyázva.