Oly kemény a lépcsõ,
Érc a fagyos járda,
Míly édesen kínzó
A kenyérillat pára.
Mosztikás bajusz,
Dérfestette szakáll,
Ott remeg egy szurtos kéz,
Míg reménykedve vár.
Alig-alig nyöszörög,
Rongygumóban kucorog,
Nézd, Picasso látomása,
A lábad elõtt kuporog.
Körömcipõk kopognak,
Vonulnak a dagadt szatyrok,
Mindennapi kenyerek
Oly holnapiak vagytok.
A doboz néha csörren,
De inkább hosszan hallgat,
Pedig morzsát kíván,
Nem egy lakodalmat.
Már nem hideg a lépcsõ,
A járda se oly kemény,
Beleszenderedve
Vigasztalást remél.
Könyörögj érettem
Ábrahám ölében,
Hisz Lázárral együtt vagy,
Örökös bõségben.
2008. február 2., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
P.
VálaszTörlés