2008. február 2., szombat

Picasso látomása

Oly kemény a lépcsõ,
Érc a fagyos járda,
Míly édesen kínzó
A kenyérillat pára.

Mosztikás bajusz,
Dérfestette szakáll,
Ott remeg egy szurtos kéz,
Míg reménykedve vár.

Alig-alig nyöszörög,
Rongygumóban kucorog,
Nézd, Picasso látomása,
A lábad elõtt kuporog.

Körömcipõk kopognak,
Vonulnak a dagadt szatyrok,
Mindennapi kenyerek
Oly holnapiak vagytok.

A doboz néha csörren,
De inkább hosszan hallgat,
Pedig morzsát kíván,
Nem egy lakodalmat.

Már nem hideg a lépcsõ,
A járda se oly kemény,
Beleszenderedve
Vigasztalást remél.

Könyörögj érettem
Ábrahám ölében,
Hisz Lázárral együtt vagy,
Örökös bõségben.


1 megjegyzés: