Megmentettél egykor áldozatoddal,
Megtartasz ma minket nagy hatalmaddal,
Ha vihar és szélvész dúl, nem vagy Te benne,
Simogató szellõn jön igéd csatát nyerve.
Nem törik a fenyõ recsegve derékba,
Sem sudár jegenye földbõl kicsavarva,
A megrepedt nádszál már alig tartja magát,
Gyõzelmet aratsz, de nem roppantod szárát.
A pislákoló lángnak fátyla meg se lebben,
Pihe sóhalyodtól csücske se rebben,
Vigyázva hordod a hunyorgó mécsest,
Míg talpad alá gyûröd minden ellenséged.
Bizony odakerül minden engedetlen,
Ámulnak majd akkor a nagy dicsõségen,
Kövér sejemréten fogunk majd legelni,
Pásztorunk körûl vigan ugrándozni.
2008. február 4., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése