Kisértés

Édes-irtózatos, ködös-buja érzés,
Parázna villanás, alantas gerjedés,
Kígyózó liánként megpróbál átfonni,
Bûn mocsarának mélyére rántani.

Borzalom, förtelem, s utálat sodrása,
Alávaló mélység gyilkos fortyogása,
Sárga irigységgel utánam kaptok,
Halálnak gödrébe majdhogy lerángattok.

Esztelen, hasztalan, balga tátogtatás,
Féktelen kirobbant súlyos kárhoztatás,
Ravasz támadással lelkem bomlasszátok,
Boldogságtól, örömtõl, békétõl elzártok.

Önzésnek bilincse, világ szeretete,
Lustaság, kényelem érzéketlensége,
Burokba zártok, rest bénaságba,
Szeretet mellettem, de nem nyúlok utána.

Én Uram, Királyom, szerelmes Jézusom,
Édes Üdvözitõm, hatalmas Megváltóm,
Tanitóm, Mesterem, Doktorom vagy nékem,
Hozzád esedezem, s megmentesz, hiszem.

Pajzsod alá vonsz ádáz zivatarban,
Palástoddal fedezel szélben és viharban,
Erõvel ragadsz ki a szorongattatásból,
Kegyesen megmentesz az oroszlán szájából.

Megmosod szívem sok régi bûnbõl,
Ragyog a lelkem Véred erejétõl,
Gyógyítod kegyesen minden betegségébõl,
Dalt zengek naponta szeretetedrõl.