Szívem csorbult kandalója?
Csempéje csak alig langyos,
Ahogy pislákol a lángja.
Mikor vetem meg a lelkem,
Akarva szívem kitépni,
Meggyűlölve bensőm, énem,
Mindent, mindent kidobálni?
Meddig lesz még kárörvendés,
Míg oktalant vigasztalok?
Önmagam vélt magassából,
Gyönge fölött páváskodok.
Mikor mutataja az arcom
Híven bensõ festményemet?
Kenje végre már az ajkam,
Azt a mázt mit kevergetek.
Meddig lesz a parancsolat
Mutogatott megtartása?
Könyvelés meg értékelés,
Nagy jutalmak elvárása.
Hozok-e majd száz gyümölcsöt,
Rest szolgának tartva magam?
Hátsó sorban meghúzódva,
Nem számolva mit arattam.
Mindez valóság is lehet,
Hogyha korsóban az olaj,
Kandalómnak tüze égne,
Húzása nem lenne sóhaj.
Erõs lángja duruzsolna,
Tudnám honnan kapta hevét,
Mindenek Világossága
Te adod melegét, fényét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése