2008. február 2., szombat

Anyám

Anyám…
Anyámnak szólítlak,
De nem vagyok méltó,
Hogy elfogadj fiadnak.
Nincs egy igaz, tiszta,
Gondolat szívemben,
Nehogy megsértselek,
Rettegés lelkemben.
Sokszor elgondoltam,
Mit is írjak neked,
Néhány sort, egy verset,
Vagy talán éneket,
De semmi se jött össze,
Semmibe merengve,
Valami nincsen jól,
Kukkints a szívembe.

Anyám…
Anyámnak szólítlak,
De nem vagyok méltó,
Hogy elfogadj fiadnak.
Nem járúltam hozzád
Kellõ tisztelettel,
Anyának kijáró
Meleg szeretettel.
Riadtan hátrálok,
Nehogy tekintetem,
Szeretett Testvérem
Anyjára emeljem.
Lelkemnek gúnyáját
Kérgesnek érzem,
Méltatlanságom
Tiporja lelkem.

Anyám…
Anyámnak szólítlak,
De nem vagyok méltó,
Hogy elfogadj fiadnak.
Tartóztattam szívem
Tõled értetlenül,
Pedig naponta hívlak
Téged segítségül.
Lebben a fátylad,
Gondolom haragszol,
Remeg a szívem
Gondolataimtól.
Látták az angyalok,
És az összes szentek,
Irgalmazzatok,
El ne ítéljetek.


Anyám…
Légy nekem is Anyám,
Bűnösnek, latornak,
Így ahogy vagyok,
Fogadj el fiadnak,
Hadd simuljak hozzád,
Palástodra bújjak,
Anyai karodra
Zokogva borúljak.
Engedd, hogy halljam
Vigasztaló szavad,
Mindent egyengetõ
Bölcs tanácsodat,
Engedd, hogy lássam
Jóságos szemed,
Gyógyítsa a szívem
Kedves tekinteted.


1 megjegyzés: